Wittner Mária írása a harmadik kiadáshoz (2016):

H. Bodó József A hársfa virága című könyve idillikus környezetet sejtet. Virágzó hársfák illata, szinte érzem a mindent elárasztó hársfaillatot a levegőben. Kíváncsian nyitottam ki a könyvet. Lapozgattam, itt-ott beleolvasva visszatérek az elejére. Szinte egyhuzamban – alig letéve – végigolvasom a könyvet.

Őszintén, felkavaró volt számomra, túl azon, hogy ismerős helyek, események, érzések váltakoznak bennem. A múlt kísértete elementáris erővel tör fel, amelytől egy életen át sem szabadulhatunk. A szerző képi elevenséggel kísér végig ismerős helyszíneken. A betűk megelevenednek, életre kelnek. Kilőtt, égő tankok, lesipuskás ÁVH-sok a tetők alól. Nemzetközileg betiltott robbanó lövedékkel lőnek (dumdum golyó). Nagyon sok a halott, a sebesült. A mentőszállítókat is lövik, a kórházig sem jutnak el. Olvasva a könyvet egy mai fiatal számára valóban izgalmas regény lehet, de számomra – a résztvevő szemével olvasva –, az ismerős helyszínek eseményei elevenednek meg.

A forradalom leverése utáni kommunista megtorlás bosszúhadjáratának nagyon sok áldozata van, még akkor is, ha igyekeznek meghamisítva csökkenteni az áldozataik számát. Nagyon jól érzékelteti a szerző a Tolnai Lajos utcai Rendőrkapitányságon a kihallgatás légkörét, hisz magam is ott voltam vizsgálati fogságban. Épp oly szigorú volt, mint az Andrássy út 60-ban a hírhedt ÁVH-s vizsgálati. A vizes pince, ahol magam is 72 órára voltam „büntetésből” lezárva. Az éjszakai kihallgatás, a gumibot (kádárkolbász) mind-mind visszaköszön a könyv lapjairól. „Felejthetetlen” idők!

Mindig azt tartottam: nem az az ember, aki adja, hanem az, aki állja. Mi kiálltuk, itt vagyunk, emlékezünk és nem felejtünk. Egyszer mindenkinek el kell számolni a tetteivel, és az alól senki nem mentesülhet. Sok vér tapad a kezükhöz! Lehet tagadni, lehet csökkenteni az áldozatok számát, de van Valaki, aki számon tartja életünket és halálunkat. A rendszerváltás után is ők nyerészkedtek az áldozataik halálából.

Nagyon örülök, hogy harmadszor is megjelenik nyomtatásban a könyv. Egy obeliszk a hősökért, a mártírokért, a megalázottakért és a megnyomorítottakért. Ez az obeliszk egy felkiáltójel a mennyei Atyához, aki minden cselekedetünket számon tartja.

Józsi. Köszönöm, hogy emléket állítottál a könyvvel Nekik, az örökéletűeknek.

Wittner Mária

 

Frankfurti Nemzetközi Könyvvásár, 2015:
H. Bodó József egykönyves író. Dokumentum-novellákból álló regényének cselekménye 1920-ban Hollandiában indul, középpontjában pedig az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás szörnyű időszaka áll. A mű, amely az ezredforduló utáni évekig követi nyomon történelmünket, mégsem tekinthető pusztán dokumentumregénynek. A történéseket szépirodalmi eszközökkel, kiváló stílusban és dramaturgiai érzékkel mutatja be, a családregény műfajába ágyazottan. Személyes érintettsége miatt a szerző mély átéléssel szól a tragikus eseményekről, amelyek segítenek megérteni és megértetni azokkal is, akik a témában kevésbé járatosak.

Részlet Kiszely Gábor történész az első kiadáshoz írt ajánlásából (2006):
H. Bodó József A hársfa virága című könyve egyedülálló az elmúlt évek során nap-világot látott, a forradalmat taglaló könyvek közül. A szerző látás- és ábrázolásmódja, igényes stílusa, kiváló szerkesztéstechnikája és határozott dramaturgiai érzéke bízvást szépirodalmi rangra emeli a munkát. Aki meg akarja ismerni 1956-ot, s 1956 emberét, annak számára nélkülözhetetlen olvasmány.

Részlet Kondor Katalin újságíró második kiadáshoz írt ajánlásából (2009):
Ez a könyv nem csupán a forradalomról szól, sokkal több annál!
A szerző személyes érintettsége méltán hitelesíti a forradalmat követő megtorlás iszonyú gyakorlatát. A korabeli szereplők jellemábrázolásán keresztül megérthetjük Magyarország mai helyzetének, kettéosztottságának múltban gyökerező okait. A mai fiatalság számára ezek az írások elengedhetetlenül fontosak lennének.

Részlet Takaró Mihály irodalomtörténész a harmadik kiadáshoz írt ajánlásából (2015):
Különös és rendkívül értékes könyvet tart a kezében az olvasó. Szerkezete és időkezelése teszi különössé és modernné. Értékét pedig hitelessége és tartalmának belső összefüggései adják. Az író életrajzi karcolatokként aposztrofálja művét. Dokumentum novelláit a személyesség és hitelesség jellemzi. Az első szerkezeti egységben az anyának állít emléket annak haláláig. Majd újraindul az időben, saját életét meghatározó történetek következnek, lelki növekedésére ható augustinusi vallomásossággal. Stációk és stádiumok követik egymást, s közben láthatjuk az egyén feje felett átrobogó sorsot fordító, tragédiát szülő történelmet. A történeteket két idősíkban olvassuk: a múltbéli események a jelen emberének reflexióival egészülnek ki. Ugyanakkor lineárisan követik egymást a felidézett történetek, amelyek centrumában a 17 évesen átélt 1956-os forradalom áll, s a legmegrázóbb emlékidézések a megtorlás ördögi módszereivel ismertetik meg az olvasót. Nem túlzás, amikor A pokol tornácán című fejezetben leírtakat Orwell művével állítjuk párhuzamba. A hársfa virága néhol megrendítő, szívbemarkoló olvasmány. Csak azoknak való, akik az igazat, a tiszta igazat akarják megtudni 1956-ról.