Rólam

 

Öregember vagyok már. Amit egyszeri és megismételhetetlen életem során megtehettem, megtettem. Nagy, meghatározó dolgok ezután valószínűleg nem fognak történni velem, ezért már úgy gondolom, hogy a sors által rám kiszabott, de az objektív körülmények által igen szűk korlátok közé kényszerített pályámat legjobb akaratom szerint megfutottam. Ha majd 100 éves korom után egyszer meghalok, nyugodtan indulok el, hiszen becsületesen, szorgalmasan igyekeztem élni és dolgozni. Gyermekeimet is ebben a szellemben neveltem fel eredményesen, bár – ahogy így utólag látszik –, nem teljesen biztos, hogy jól tettem, mert a világ másképp működik. Mindazonáltal magam megvalósítottam néhány dolgot, melyek értelmet adtak az életemnek. A lényeget tekintve ez az írás volt még hátra, melyet abból a célból írtam, hogy az utánam született honfitársaimat hitelesen tájékoztathassam arról a korról, amelyben éltem.

Senki ne gondolja persze, hogy valamiféle önsajnálat vagy álmártíromság késztetett az írásra, hiszen összességében sikeres és érdekes volt az életem. Kicsit göröngyös volt az út, de bűn lenne majdnem átlagos életemet azon szerencsétlen embertársaim sorsához mérni, akik például ártatlanul lettek áldozatai a vörös fasizmus véráradatának, vagy akik szovjet ólombányákban, kényszerű, kegyetlen hóviharos harctereken vagy a szibériai gulágon vesztették el fiatal életüket, esetleg örökre sérülten élték túl a szovjet vagy német haláltáborokat.

Aki majd történeteimet olvassa, egyes részeknél szinte személyesen láthat bele, ha úgy tetszik sértettként élheti át a forradalmat követő iszonyú megtorlás valódi és igaz gyakorlatát.

A könyv némely esetben egymáshoz látszólag nem is kapcsolódó, kisebb, önálló történetből áll. Egyes írásaim a politikától látszólag teljes mértékben függetlenek, és csupán gyermekkorom, valamint későbbi életem meghatározó részeire vonatkoznak. A háttérből azonban mégis folyamatosan érezhető Magyarország korabeli politikai és gazdasági helyzete.

H. Bodó József

1956-ban és 2014-ben